Ducati-Benelli-Ferrari gyár és múzeumlátogatás 2003



2003 nyarán ismét meglátogattuk a bologani vörösöket, ám a mostanra szokásossá vált Ferrari múzeumlátogatást megtoldottuk a Benelli Tecnomeccanica vázgyár megtekintésével is. Az alábbi képriport érzékletesebben mutatja be élményeinket minden szónál. (Duplán kattintva a képek nagy felbontásban is megtekinthetõk)

Elindultunk szép hazánkból... ("szép" emberekkel...), majd megérkeztünk a nyitó képen látható Ferrari Múzeumhoz.	Csak néhány a kiállítás tárgyai közül. Az F1-es versenyautó szomszédságában...	...egy gyorsasági versenycsónakot láthattunk.

Természetesen a motorblokkokat is jó alaposan megnéztük.	Majd a csapattal utazó felszerelést tanulmányoztuk.	A végére pedig elfáradtunk.

A Ferrari Múzeumból Fermignanoba vezetett utunk. Középolaszországot keresztbe szelve gyönyörû tájakat csodálhattunk meg.	Volt, akinek annyira tetszett a táj, hogy még a száját is eltátotta.	Több, mint két órás autóbuszút után végre megérkeztünk a Benelli vázgyárába.

A szívélyes fogadtatás és eligazítás után rögtön a tervezõ irodák egyikében találtuk magunkat, ahol váztervezés részleteibe avatták be a túrán részvevõket.	Íme a kész prototípus. Már "csak" a sorozatgyártáshoz szükséges célszerszámokat, ún. hegesztõkészülékeket kell legyártani.	. Bár ez nem a kismotor vázhegesztõ készüléke, hasonló szerkezetben fogják össze az összehegesztendõ elemeket.

A vázcsöveket irgalmatlan méretû, számítógépvezérlésû csõhajlítógépek tekerik formára	Legyen az acél, vagy alumínium, a fémek engedelmeskednek a gépek akaratának.	Az "összegörbített" alkatrészeket külön az adott típushoz épített hegesztõkészülékbe fogatják.

A "meleg melót" szintén számítógépvezérlésû hegesztõgépek végzik. A munkások csak kiszolgálják a gépeket.	Az alu vázak hegesztési trükkjeire is fény derült. Az automata által be nem fejezett varratot kézzel zárják be. Ottjártunkkor, a délutáni hõség miatt csak kora délelõtt dolgoztak a hegesztõk.	A félig, vagy teljesen kész vázakat szépen sorba rakják. Naponta 150 váz készül, de a kapacitás ennél kb. 10-szer nagyobb darabszámot is ki tudna szolgálni.

Ha már beindult egy típus sorozat gyártása, az elkészült vázak közül szúrópróba szerûen emelnek ki egyet-egyet, amelyet azután alaposan megmérnek.	A mérõ berendezés gránitasztalára állított váz (elõzõ kép) méreteit egy rubin fejes tapintókkal ellátott gép ellenõrzi.	Ha elkészült a termék, nem ússza meg a nyúzópróbát, tesztelést. A próbapad a vezetõ súlyát a szivacsos nyomóeszközzel modelezi.

A Benelli után másnap a Ducati gyárat és Múzeumot jártuk végig. A gyárban sajnos idén sem lehetett fényképezni...	Viszont a múzeum igen sok csemegét tartogatott. Mint például ez a felmetszett Testastretta blokk. Közvetlenül mellette állt a "régi" blokk.	Kicsit arréb, szerényen meghúzódva a Supermono ékeskedett.

Ennek az erõforrásnak egyedülálló módon, egy plusz hajtókar segítségével oldották meg a kiegyensúlyozását.	A rengeteg motor után maradt idõ egy csoportképre is.	A nap hátralévõ részét városnézéssel töltöttük.

Ez itt a fõtér...	... és a szökõkútja. Néhányan enyhén összevizezték magukat.	Ez a fõtér másik oldala.

Tipikus sikátor tipikusan csodálatos pizzával. (néhány házzal arrébb).	Ilyen lehet a motorosok örök vadászmezeje. Rengeteg motor napsütés, mi kell még?	Nemcsak a pisai a ferde.

A görbeség mélyrõl indul.	Ez itt a visszaúton beiktatott tengeri fürdõzésrõl szóló képek helye (lenne). Ha nem hagytuk volna a fényképezõt a buszban...	Ha részt vettél a túrán és van néhány jó képed, kérlek küldd el!